1. fejezet - �lom? 

„Legjobb lesz, ha ez�ttal t�nyleg abbahagyjuk ezt.”

A hajnali f�nyek Szentp�terv�ron is mindig halv�nylila dereng�sbe vont�k a falakat, de ez a mostani pirkadat megmagyar�zhatatlanul hatolt �t a szok�sosn�l j�val nagyobb ablakokon. Viktor fel�lt az �gy�ban, �s hunyorogva n�zett k�r�l a t�ls�gosan ismer�s szob�ban, ami ak�r csarnokk�nt is meg�llta volna a hely�t.

 Az arannyal d�sz�tett m�rv�nyfalak, amik k�z�tt gyermekkora nagyr�sz�t t�lt�tte; ez szinte azonnal tudatosult benne  – de hogy m�gis hogyan ker�lt ide, arr�l fogalma sem volt. A r�gi dolgai �rintetlen�l sorakoztak a falf�l falig h�z�d� polcsorokon, �pp �gy, ahogy b�rmelyik egyszer�  gyerek� a vil�gon, csak �pp sokkal terjedelmesebben.  Apr� zen�l� doboz, miniat�r k�rhinta, pl�sskuty�k, h�g�mb, t�ncol� vir�gok, amik sosem hervadnak el… Na j�, tal�n m�gsem olyan volt ez a szoba, mint b�rmely m�s kisfi��, �s Viktor maga sem volt �tlagos gyerek annak idej�n, hab�r igyekezett mindig is r�juk hasonl�tani, t�bb-kevesebb sikerrel. 

Megpr�b�lt fel�llni, de szinte azonnal visszazuhant a p�rnahalmok k�z�. T�bb, mint t�z �ve nem j�rt ezen a helyen, �s m�skor tal�n �rzett volna valamif�le megillet�d�tts�get, hogy m�gis ki hozhatta ide, mindezek ellen�re m�gis az a mondat �nt�tte el a tudat�t �jra �s �jra. „Legjobb lesz, ha ez�ttal t�nyleg abbahagyjuk ezt.”

Abban biztos volt, hogy minden bizonnyal hamarosan f�ny der�l r�, hogyan ker�lt ide, �s el�g pontos elk�pzel�sei is voltak, ki �llhat ezek m�g�tt. M�r azt is csod�lta, hogy ezid�ig nyugodtan �lhette az �let�t, m�g ha azt az �lland� versenyek, a rajong�k, �s az �reged�s gondolata �t is itatta aggodalommal. Tal�n �pp ideje volt.

Az el�z� esti veszeked�st azonban nem tudta feldolgozni, r�ad�sul mivel alkalmuk sem volt j�v� tenni, megillet�d�tt att�l, milyenre sikeredett a v�gs� b�cs�juk. Jobb esetben. Mert ugye, az nem lehets�ges, hogy Yuuri meggondolja mag�t, �s keresni kezdje?

Ahh, �s vajon gondoskodik majd Makkachinr�l a t�rt�ntek ellen�re? Hiszen � olyan �rtatlan, �s olyan mag�nyos lesz, ha nem t�rhet vissza innen. M�rpedig, J�gv�lgyb�l nincs ki�t, am�g valaki odafent nem akarja, hogy legyen.

Az egyik alacsonyabb polchoz hajolt, �s elmerengett, mennyivel alacsonyabb lehetett, amikor utolj�ra itt j�rt – akkoriban m�g nem kellett behajl�tania a t�rd�t. Kez�be vette �s kinyitotta a d�szes zen�l�dobozt, mint minden este gyermekkor�ban, �s ugyanazzal az �mulattal figyelte kiemelkedni a belsej�b�l az apr�, fekete haj� b�but, amint cs�ppnyi korcsoly�j�val elsuhan a perem ment�n, majd elv�gez egy t�k�letes Flipet. A csillog� k�k ruha egy herceg megjelen�s�t k�lcs�n�zte az emberi alaknak, akihez foghat�t m�g sosem… v�rjunk. Nem lehet!

Eg�sz gyermekkor�ban ez a zenedoboz ny�jtott sz�m�ra vigaszt. Hitt benne, hogy egy nap � is uralhatja a j�gt�kr�t az emberek k�z�tt, egy �tlagos f�rfik�nt, aki a saj�t erej�b�l v�lik majd nagyszer�v�, t�vol mindent�l, amit nem � v�lasztott mag�nak. �s v�g�l szembes�lnie kellett vele, hogy az �let nem az�rt k�ldte az haland�k k�z�, hogy � maga egy legyen k�z�l�k: csakis miatta. A j�g igazi hercege miatt, aki valahogy term�szete ellen�re l�ngra gy�jtotta, �s megtan�totta arra, mi a szerelem.

-          A sorsunk akarta, hogy tal�lkozzunk, Katsuki Yuuri – s�hajtotta mosolyogva. – Ennek nem lehet v�ge.

~�~

A vil�g a feje tetej�re �llt, a t�v� minden csatorn�j�n a trag�dia k�r�lm�nyeit pr�b�lt�k megmagyar�zni. Mi t�rt�nhetett? Baleset? Gyilkoss�g? Vagy esetleg…?

De m�gis kit �rdekel?

 Katsuki Yuuri a j�ghideg padl�n �lt, a t�rdein �sszekulcsolta k�t kez�t, �s a szoba s�t�tj�ben b�mult maga el� a semmibe. Nem hallotta sem a k�ts�gbeesett, zokog� rajong�kat, sem a sajn�lkoz� korcsoly�z�kat. Legut�bb tal�n �pp egy falfeh�r, akadoz� szav� Chris adott hangot k�ts�gbeesett d�bbenet�nek az egyik csatorn�n – Yuuri pedig fel sem n�zett.

 Ugyan k�ptelen volt kikapcsolni a h�rad�t, mintha azzal b�rmit is meg nem t�rt�nt� tehetett volna, ha esetleg megtud egy �j r�szletet. Legfeljebb m�g apr�bb darabokra t�rt volna a lelke, de m�r ez sem sz�m�tott. �r�lten sz�rt a mellkasa legbel�l, �s hi�ba h�zta egyre feljebb �s feljebb a l�b�t, a f�jdalom nem enyh�lt. A szeme el�tt mintha apr�, r�zsasz�n lepk�k verdestek volna a csillog� sz�rnyaikkal – b�r az elm�lt �r�kban l�tott m�r sz�rnyeket leselkedni az �gy al�l �s s�rk�nyokat is elsuhanni az ablak el�tt. Kezdte elvesz�teni a j�zan esz�t.

 Egy pillanatra elkapta a tekintet�vel a v�r�s haj� orosz l�ny k�nnyes besz�mol�j�t az utols� k�z�s eml�kekr�l, azt�n szorosan lehunyta a k�t szem�t. Nem akarta l�tni, hogy kiford�tott mindenkit mag�b�l a dolog. �s a lepk�ket sem, amik valami�rt – hi�ba pr�b�lta elhessegetni �ket – nem t�g�tottak.

Minden orsz�gban ezrek, ha nem milli�k gy�jtottak gyerty�kat azon az �jjelen, �s b�r tudta, hogy azt v�rj�k, hogy � �lljon az els� sorban a jajvesz�kel�k k�z�tt, k�ptelen volt felkelni a h�v�s j�r�lapokr�l, amik a maguk vacogtat� jegess�g�vel m�g az �lethez k�t�tt�k. �rezni akarta a f�jdalmat, elmer�lni az �nsajn�latban, s�rni, mint egy kisgyerek, ahogy az term�szetes lenne.

A k�nnyek m�gsem j�ttek. Furcsa, hiszen soha �let�ben nem volt probl�m�ja, ha s�rni kellett, f�leg nem, ha a szob�ja mag�ny�ban. Ez a mostani helyzet azonban eg�sz m�s volt: egyszer�en nem tudta meg�rteni, hogy t�rt�nhetett ez meg. Pont most, miut�n…

Azt�n egy �r�val k�s�bb arra eszm�lt, hogy  a szoba ajtaj�t n�zi meredten.

Minden este, pontosan nyolc harminchatkor l�pett be, �nfeledt mosollyal az arc�n, azokkal a huncut szikr�kkal a szem�ben, amik mindig zavarba ejtett�k. A j�gk�k szemp�r �gy p�szt�zott v�gig rajta, mintha legal�bbis �tl�tna a ruh�in, �s amikor m�r �gy �rezte, belehal, ha ma �jjel sem �rinti meg, v�g�l m�gis csak �sszeb�jva aludtak el. Sok-sok �lmatlanul t�lt�tt �jszaka a karjaiban – amik soha t�bb� nem j�nnek el.

Am�gy sem j�ttek volna – hiszen � maga adta ki az �tj�t el�z� este. Te j� �g, mi van, ha… minden emiatt t�rt�nt? Ha annyira a sz�v�re vette, hogy emiatt….

Nyolc �ra negyven perc. M�g mindig semmi.

Yuuri m�gis kitart�an figyelte a kilincset – tal�n, h�tha valami csoda folyt�n megmozdul.

A bels� fesz�t�s minden perccel egyre er�sebb� v�lt, m�g v�g�l m�r �gy �rezte, veszekedni akar az ajt�val, ami�rt t�tlen maradt.

-          Gyer�nk m�r – s�hajtotta maga el�, �s �szre sem vette, mikor m�lyedtek a k�rmei a nadr�gja sz�r�ba. Fesz�lten karmolta v�gig a fekete sz�vetet, ami val�s�ggal el akarta szor�tani a v�rkering�s�t. Mi�rt? Hiszen eg�sz nap egy falat �tel sem ment le a tork�n – eg�szen a reggeli telefon �ta.

Nyolc �ra �tvenk�t perc – az ajt� m�g mindig mozdulatlanul �llt, a lepk�k meg egyre szemtelenebbek lettek. Egyre f�nyesebbek, �s egyre apr�bbak. A szeme el�tt m�r csak apr� f�nypontok t�ncoltak, �s a feje furcs�n kezdett zsibbadni. K�zben a rekl�mtenger ut�n valami nyomaszt� film folytat�dott a t�v�ben; ahogy eln�zte, m�r j� ideje tarthatott, pedig megesk�d�tt volna r�, hogy odafigyelt.

-          Gyere m�r – mordult ism�t a bej�rat fel�.

A v�laszul kapott csend sz�t�gette bel�lr�l, �s �gy �rezte, teljesen megsemmis�ti. �gyetlenkedve r�ngatta ki az �jjeliszekr�ny legfels� fi�kj�t, �s �pp csak egy pillant�sra m�ltatta a z�ld dobozt, de azzal is meg kellett szenvednie, hogy reszket� k�zzel kihal�sszon bel�le egy pirul�t.

„Nem fog j�nni. Soha t�bb�.”

-          De igen, meg�g�rte, hogy sosem hagy el! Akkor sem, ha �n k�ld�m!

-          „Legjobb lesz, ha ez�ttal t�nyleg abbahagyjuk ezt.” Hiszen te magad mondtad neki.

Saj�t mag�val vitatkozni – h�t t�nyleg meg�r�lt volna?

Er�vel nyomta le a saj�t tork�n a nyugtat�t, �pp az utols� pillanatban, miel�tt a k�t l�ba elgyeng�lt, �s az �gyra zuhant. A leped�be markolt, mint sok-sok �jszak�n, mik�zben � a h�t�nak simult, �s b�r biztos volt benne, hogy nem sz�nd�kosan k�nozza, m�gis megnehez�tette ez a k�zels�g az �jjeleit. Most a f�l karj�t is odaadta volna, hogy m�g egyszer �rezhesse azt az �lel�st, hogy l�thassa az ez�st�s tincseket a saj�t arca f�l�tt, melegedhessen a teste �ltal. A hossz� ujjak minden egyes alkalommal v�gigsim�tottak a v�ll�n, majd a haj�ba s�llyedtek, �s �vatosan cir�gatt�k. Annyira zavarba j�tt t�le… m�gsem volt k�pes meg�ll�tani.

„Soha t�bb� nem fog meg�rinteni. Azok az ujjak dermedten fekszenek majd a f�ld alatt, a j�gen soha t�bb� nem �ll majd az a csoda, amit a vil�g mag��nak tudhatott egy r�vid id�re.”

-          El�g m�r!

A f�nyl� pontok a feje k�r�l lebegtek, �s a gy�gyszer v�ratlanul v�gta fejbe. El�sz�r csak a v�gtagjai kezdtek zsibbadni, azt�n legbel�l a legapr�bb sejtjei is. Zuhant – lefel�, egy s�t�t �s h�v�s vil�gba, ahonnan tal�n nem is akart visszat�rni soha t�bb�.

~�~

-          Yuuri!

Az a hang m�g most sem hagyta nyugodni. Szenved�llyel telve sz�lt hozz�, megborzongatta a b�r�t az a kedvesen m�ly t�nus, amit�l apr� szikr�k sz�guldottak fel a gerinc�n, ah�nyszor csak meghallotta. Lassan kinyitotta a szem�t.

 Maga f�l�tt apr� f�nyek keringtek, k�sza �sszevisszas�gban. Tal�n szentj�nosbogarak, gondolta Yuuri, �s oldalra fordult. Semmit nem l�ttott, csak halv�ny dereng�seket.

 Valami nem volt rendben; tudta, hogy csak �lmodik, de m�gsem a szok�sos m�don. Csod�lkozva n�zett k�r�l, pr�b�lva hozz�szoktatni a l�t�s�t a s�t�ts�ghez, �s k�zben azon t�prengett, hogyan lehets�ges egy ilyen helyzet - elv�gre egy �lomban nem jellemz�ek az olyan h�tk�znapi probl�m�k, mint ak�r a farkasvaks�g; ez a k�p m�gis t�l val�s�gosnak t�nt. A hideg leveg� olyan vad d�hvel t�pett a csontjaiba, mint azon a t�len, amikor Oroszorsz�gban t�lt�tte a kar�csonyt. Lassank�nt egy hatalmas, t�gas szoba k�pe sejlett fel el�tte, ami ink�bb lehetett volna egy kisebb j�gcsarnok is, legal�bbis meg mert volna esk�dni r�, hogy a halv�nylil�n csillog� falakat t�m�r j�gt�mb�kb�l faragt�k ki. Ahogy a padl�t is. Mi a…?

Meleg teny�r simult a v�ll�ra, �s � �sszerezzent. Ismerte ezt az �rint�st, t�l j�l ismerte, �s �pp ez okozott akkora d�bbenetet. Soha senki m�s nem �rt hozz� �gy.

-          Viktor?

Szinte mag�t is meglepte, milyen vehemenci�val fordult hirtelen a m�sik oldal�ra, hogy azt�n szembetal�lkozzon a j�gk�k szemp�rral, ami �let�nek hossz� �vei alatt k�s�rtette az �lmait.
A f�rfi arc�n �tsuhant valamif�le megmagyar�zhatatlan �rzelem, miel�tt v�gigsim�tott Yuuri arc�n.

-          H�t elj�tt�l hozz�m! – mondta izgatottan.

Olyan val�s�gos volt a hangja, �s olyan meglepett...  Hogy produk�lhat egy halott ilyen sz�les �rzelmi sk�l�t a hangj�ban? V�rjunk. Egy�ltal�n, besz�lnie, l�legeznie sem kellene, nem igaz?

-          Ez egy �lom – �llap�totta meg, legink�bb saj�t mag�nak, �s elm�l�zott Viktor szok�sos, gyermeteg mosoly�n, aminek kezdem�nye felt�nt a f�rfi sz�ja szeglet�ben.

-          Az lenne?

Egy �lom. Egy borzaszt�, lid�rces �lom kezdete, amib�l hihetetlen�l f�jdalmas lesz fel�redni; azonban �gy �rezte, ez a egyetlen es�lye, hogy valamif�le megnyugv�sra tegyen szert.

-          K�rlek, mondd hogy nem miattam tetted! – A szavak �gy t�rtek el� bel�le, egyszerre k�vetel�z�en �s r�m�lten, mint m�g soha �let�ben. Eml�kezett r�, hogy volt egy-k�t alkalom, amikor annyira maga al� gy�rte a f�lelem, hogy Viktoron vezette le v�g�l a fesz�lts�g�t, de ilyen hangot sosem �t�tt meg vele szemben.

Az �l�nk tekintet az �v�be f�r�dott, �s Yuuri �gy �rezte, perceken bel�l belehal, ha Viktor nem c�folja meg a f�lelmeit. K�ptelen lett volna egy�tt �lni a tudattal, hogy mindez miatta, �s ahat�rozatlans�ga miatt t�rt�nt.

-          Mit… tettem? – k�rdezte Viktor meglepetten. Ez egy �lom… mi�rt nem tudja h�t, amit �, Yuuri is tud? Minden annyira…k�l�n�s. De tal�n �pp az�rt ilyen �letszer�, hogy k�pes legyen elhinni, hogy megt�rt�nt.

-          Meg… te… magad…

Miel�tt siker�lt volna �sszeszednie egy �rtelmes mondatot, Viktor keze a p�l�ja al� siklott, �s elakasztotta a szavait.

-           Viktor, mit csin�lsz?

-          Kihaszn�lom, hogy csak �lmodunk.

Olyan gyeng�den, m�gis olyan sz�rakozottan �rtek el hozz� ezek a szavak… m�gis mit kellett volna tennie?

Mozdulatlanul fek�dt, mik�zben a hossz�, v�kony ujjak v�gigborzongatt�k a has�t, �s elkalandoztak az oldal�ra. Kedvesen simogatt�k, hab�r ezt az �rint�st sosem b�rta �p �sszel elviselni. Egyszerre �rezte �gy, hogy menek�lnie kell, �s hogy a lelk�t is eladn� lassan, csak l�pjenek tov�bb err�l a szintr�l - �m edz�je enn�l a pontn�l mindig abbahagyta tev�kenys�g�t; eg�szen mostan�ig.

A v�kony ajkak a nyak�ra hajoltak, �s b�r m�g sosem cs�kolta a sz�j�n k�v�l m�shol, a gyeng�d cir�gat�s a nyak�n most val�s�ggal k�bulatba ejtette.

-          Vik…tor… - s�hajtotta mag�n k�v�l, �s pr�b�lt nem t�r�dni a szem�ben gy�l� k�nnycseppekkel. � m�r nem �l. Ez az eg�sz csak a fant�zi�ja torz sz�lem�nye, a v�gyai, amiket ilyen b�n�sen, �lm�ban �l �t.

M�gis… mint minden alkalommal, most sem volt k�pes ellen�llni neki. K�t karj�val kapott a f�rfi b�nre cs�b�t�an er�s karjai ut�n, mag�hoz �lelte �t, �s hagyta, hogy egy apr�, reszketeg s�hajt�s hagyja el a sz�j�t.

Sosem vallotta meg neki a szerelm�t. Tal�n mindig is tudott r�la, hiszen sosem tudta leplezni az �rzseit, de… most tiszta sz�v�b�l b�nta, hogy am�g �lt, sosem mondta el neki. �s most, b�r kettej�k teste �szveszejt�en fon�dott �ssze, ez akkor is csup�n egy �lom volt, t�l k�s� �s t�l kev�s mindenhez.

Apr�, borzongat� cs�kok, egyre lejjebb �s lejjebb… Viktor… az �lomk�p – komolyan a fej�be vehette, hogy bossz�t �ll rajta, �s kiv�gzi, mik�zben alszik. A v�gs� b�cs� lenne? Nem, az lehetetlen… �s mi�rt �rzi mindezt ennyire �leth�en? Voltak m�r nedves �lmai, f�leg fiatalabb kor�ban, de sosem voltak ennyire val�s�gosak.

Viktor forr� tenyere v�gigsim�tott az arc�n �s let�r�lte a k�nnyeit, nedvess� t�ve az eg�sz arc�t, de m�r ez sem �rdekelte.

-          Meg�g�rtem, hogy �r�kk� veled leszek, nem igaz? Csak v�rj r�m, Yuuri!

Yuuri…

~�~

-          Yuuri!

A k�vetkez� k�p, ami a l�t�ter�be ker�lt, egy agg�dalmas Phichit maga f�l�tt. K�ts�gbeesetten sz�longatta, �s pr�b�lta felr�zni, mik�zben aggodalmasan tekintgetettmaga m�g�. Mi t�rt�nhetett?

-          Phichit? Te mi�rt…

-          Velem kell j�nn�d! – M�g soha �let�ben nem l�tta bar�tj�t ennyire feld�ltnak. S�t… m�g csak idegesnek sem mondta volna, hab�r sok versenyt izgultak v�gig �let�k sor�n.

�m ami a legmeglep�bb… sz�rnyak. A b�rszer�, fekete sz�rnyak vitorlak�nt fesz�ltek a fi� h�ta m�g�tt, m�skor bar�ts�gos, m�ly tekintete most m�lyv�r�sen izzott fel.

Ez… egy �jabb �lom. Vagy meg�r�lt volna?

Pr�b�lt valami �rtelmeset kiny�gni, megr�szeg�lten az el�z� pillanatokt�l, Viktor �rint�sei alatt, �s a mostani sokkb�l, amit ez az abszurd l�tv�ny v�ltott ki bel�le, de miel�tt �sszeszedhette volna mag�t, Phichit megragadta a kez�t, �s olyan k�nnyed�n kapta fel az �gyr�l, mint a gyakorlott j�gt�ncosok a partner�ket.

-          Mindent elmes�lek majd, de most b�znod kell bennem!

A hajnali sz�l h�v�sen �lelte k�r�l, az aranyl� els� napsugarak rezes �rnyakat festettek fedetlen b�r�re. Rep�lt… ami, fogalma sem volt, hogyan lehets�ges. Phicit a karj�ban tartotta, �s b�r mindig is t�r�keny fi�nak tartotta, minden er�lk�d�s n�lk�l megtartotta �t. Ez… csak egy �jabb �lom. Nem lehet m�s.

�s sz�m�ra egy�ltal�n nem l�tezhet olyan val�s�g, amelyben Viktor nem r�sze az �let�nek.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� 1 hozz�sz�l�s

2017.04.07. 22:39 Toaco Uram isten... Ez... Ezt musz�j tov�bb �rnod, baromi hangulatos! �n nem tudom, mikor jott r�m utolj�ra olvas�s kozben a s�r�gorcs...